Kissé pironkodva konstatáltam, hogy a figyelmemet eddig teljesen elkerülte a 2004-es, Oscar-díjas, A Hihetetlen család címre hallgató animációs film. Ismerve és tudva, hogy a Pixar a minőség magasiskoláját képviseli, sem grafikai szempontból, sem dramaturgiailag nem számítottam arra, hogy ez a tartalom csalódást fog okozni. Csalódást olyannyira nem okozott végül, hogy be kell ismernem: hibái ellenére is ez az egyik legjobb animációs film, amelyet valaha láttam.
A történet ecsetelése
A történet in medias res indítású, egy interjút követő autósüldözés kellős közepén találjuk magunkat és rögtön megismerjük az emberfeletti erővel rendelkező Mr. Irdatlant, a nyúlánk Nyúlánykát és a jégidomító Fridzsimant. Mr. Irdatlan végül megmenti a napot, de egyúttal akkora kárt okoz (többek közt megakadályozza egy ember öngyilkossági kísérletét is), hogy hosszú tárgyalások és pereskedések után betiltják a szuperhőslétet.
Röpke tizenöt évvel később történetünk felveszi a jelenkori szálat, ahol az elhízott Mr. Irdatlan (Bob) az immáron feleségeként is funkcionáló Nyúlánykával (Helen) és gyermekeivel (Illana, Will és Furi) tengeti unalmas és csaladi problémákkal teletűzdelt mindennapjait. Bob legjobb barátjával, az egykori Fridzsimannel éjszakánként kiszökik, hogy hőstetteket végrehajtva nosztalgiázzanak kicsit. Jó feleséghez méltóan Helen azonban kiszagolja, hogy Bob mikben mesterkedik távollétében és egy családi vita során jól ki is osztja a férjét.
Bob az erkölcstelen munkahelyén viszonylag becsületes hozzáállásban részesíti ügyfeleit, mellyel kihúzza a gyufát főnökénél. Felettese azonban az, aki a rövidebbet húzza: fenyegetései néma fülekre találnak, Bob pedig keresztülhajítja féltucat választófalon. Ez odáig fajul, hogy főhősünk kénytelen otthagyni a biztosítási társaságot, de rögtön új álláslehetőség kínálkozik a számára. Az utána szaglászó titokzatos nő, Mirage felbéreli, hogy Bob megállítson egy szigeten randalírozó robotot, az Omnidroid 9000-et. Ismét hazudva szuperdögös feleségének, Bob üzleti út álcájával ismét hősködésbe kezd.
Mr. Irdatlan végül csellel legyőzi a harcirobotot és meglátogatja Elza Divatot, a szuperhősjelmez-diktátort. Protagonistánk nem csak a köpeny nélküli jelmezében újúl meg, hanem más téren is: nehéz gyakorlatokat végrehajtva (többek között vonatok vontatása) újból kigyúrja magát, rendbe hozva ezzel nem csak az imidzset, de a feleségével való nemi életet is.
Időközben kiderül, hogy főgonoszunk nem más, mint a Mr. Irdatlan által lekoptatott egykori Irdatlanka, aki most Szilánk néven fut. Mivel antagonistánk szupererővel nem rendelkezik, csak átlagon feletti intelligenciával, ezért ő inkább kütyükre hagyatkozik és a szinte elpusztíthatatlan Omnidroidokra. Kiderül Szilánk motivációja is: Metrovillbe küldi káoszteremtő robotját, hogy utána teátrális módon épp ő mentse meg a várost a betolakodótól. Mindeközeben az új szerkóval rendelkező Hihetetlen család egyesül és Fridzsiman segítségével végül rájönnek a turpisságra és lerobbantják Szilánkról a távirányítót, majd hosszas küzdelem után hatástalanítják az Omnidroidot is.
Végül Szilánk végső elkeseredésében elrabolja Furit, de a Hihetetlen család kisbabáját nem szorul segítségre: a csecsemőről kiderül, hogy még a szüleinél is nagyobb arzenállal rendelkezik szuperképességek terén és az apja által elhajított családi autó révén végeznek Szilánkkal.
A befejezés mindenképpen happy ending, a szülők ismét egymásra találnak, házasságuk a viszontagságok által még inkább megerősödött. Illana végre elég magabiztos lesz ahhoz, hogy kihívja Steve Tiprót, a szupergyors Will pedig beiratkozhat futóversenyekre, ha beleegyezik abba, hogy megelégszik a második hellyel is.
A kreativitás
Ez az animációs film valami hihetetlenül kreatív! A szereplők többsége bár nem rendelkezik egynél több szupererővel, ettől függetlenül azt az egyet is változatosan, a helyzethez illően képesek használni. Helen nyúlékony teste nem csak annyiban merül ki, hogy távolságból osztja a pofonokat, de ha a szükség megkívánja, akkor ejtőernyővé vagy motorcsónakká válik. Will nem csupán gyorsan fut, de fénysebességgel tapsolja szét az ellenfél arcát vagy éppen vízen szalad, ha úgy tartja kedve. Illana láthatatlanságával saját magát védi, szorult helyzetben pedig buborék alakú pajzsot állít nem csak az önnön teste, de a családja köré is. A kis Furi képességeire csak az animációs film végén derül fény, de ő nagyjából mindenre is képes. A sorból természetesen Mr. Irdatlan sem maradhat ki, aki bár a legegysíkúbb képességet kapta mind közül, de kinézete ellenére sem izomagy: környezetét felhasználva képes túljárni ellenfelei eszén.
A kreativitás nem csak ennyiben merül ki. A Hihetetlen család ugyanis vicces és nem modernkori szuperhős mértékkel az, feleslegesen ugyanis nem humorizálnak. Rengeteg helyzetkomikum található ebben az animációs filmben, a karakterek elnevezése pedig egyszerre ironikus és találó. Történetünk első pár perce görbe tükröt állít a szuperhőskliséknek és már rögtön az első filmben eljutott arra a következtetésre, amire az MCU csak az Polgárháború idejére volt képes: az érmének mindig két oldala van és a hősök sokszor nagyobb kárt hagynak maguk után, mint örömöt.
Talán az antagonista személye és a végső harc az, ahol a készítők egy pöppet vesztettek kreativitásukból. Szilánk inkább nevetséges, mint intimidáló, első ránézésre látszik, hogy halálra van ítélve. Az Omnidroidok is kimerülnek annyiban, hogy hatalmasok és erősek és a kinézetüknél sem erőltették meg magukat a kreátorok.
A képi és zenei világ
Annyira elfogult nem tudnék lenni én sem, hogy azt állítsam, a Hihetetlen család teljesen kiállta az idő próbáját. Bár mai napig állja a sarat úgy-ahogy, azért az elmúlt tizennyolc év ezt a rajzfilmet sem kímélte teljesen: a karaktermodellek, a helyszínek ábrázolása és az effektek mai szemmel inkább tűnnek vázlatnak, mint kész műnek és erre bizony bőven rájátszik az is, hogy a Pixar nem csak 2004-ben, de ma is meghaladja a saját korát grafikában. A zene bár aláfestőnek nem utolsó, egyáltalán nem fülbemászó vagy emlékezetes, képtelen lennék akár egyetlen-egy szólamot is felidézni a filmből.
Összegzés
A történet bár először gyerekmesének tűnhet, olykor mégis nagy gondolatokat fogalmaz meg és a szülők is képesek magukra és családjukra ismerni a Hihetetlen család nézésekor. Mint sok másik szuperhős sztori, így ez is a monoton mindennapokból való menekülést, a házastársak újbóli egymásra találását és a karakterfejlődést helyezi előnybe. Talán Helen az, akit nemigen árnyal a történet, de az ő esetében is csak azért, mert ő háromgyerekes anyukaként, annak előtte is ugyanolyan magabiztos és hidegfejű volt, mint az utolsó etapban. Az ő esetében kiemelném talán a túl szexualizálás fogalmát is, természetesen nem egyértelműen negatívumként. Mint a legtöbb Pixar-mami, ő is betegesen csinosra lett meganimálva.
A Hihetetlen család zenei és képi világa inkább szolgál arra, hogy a történetet hűen bemutassa, minthogy a szemet gyönyörködtesse. Az antagonista egysíkú és bár van motivációja, inkább szolgál humorforrásként, mint méltó ellenfélként. A többi szereplő azonban - beleértve Fridzsimant is - szeretteti magát, a néző azon kapja magát, többet akar belőlük. Mindent egybevetve, ha nem is maradéktalanul, de több, mint elégedett vagyok ezzel a Pixar alkotással.
A Hihetetlen család és sok más remek Disney- és Pixar animációs film a Disney+ kínálatában érhető el, amelyre ide kattintva tudsz előfizetni.
Értékelés: 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése