Az elvakult, hibákra nem fogékony fanatikusok foggal-körömmel védik, a másik tábor, akiknek még az ürülék is ízetlen, a létezését is tagadnák. A Star Wars mindig is megosztó volt, de az új trilógiával ez csak még inkább mélyült. Blogbejegyzésemben igyekszek taglalni, hogy ez a három film valóban ennyire gyászosra sikeredett-e vagy csakugyan rendelkezik olyan értékekkel, amivel az azelőtti Star Wars filmek nem.
Negatívumok
- Következetesség hiánya és a rossz forgatókönyv
Ahhoz már tényleg annyira vaknak kell lennie az embernek, mint a The Force Unleashed videojátékból megismert Rahm Kotának, hogy bátran állítsa azt, hogy kerek egész a Sequel-trilógia. Az ébredő Erő nem volt sem tökéletes, sem egyedi, de ettől függetlenül nem volt rosszabb indítása a trilógiának, mint az 1977-es Egy új remény vagy az 1999-es A baljós árnyak című filmek. A karaktereket elhelyezte a táblán, a konfliktust megelőlegezte, az antagonistákat pedig kellőképpen felvezette, egyiket az arcunkba tolva, másikat pedig homályba burkolva.
Utána történt a baj Az utolsó Jedikkel, ugyanis Rian Johnson lelkesen szembement mindennel, amit addig Abrams felállított, annak ellenére is, hogy maga J.J. is dolgozott ezen a filmen. A nyolcadik epizód pedig hiába vett fel egy merőben más irányt, a kilencedik rész ismét egy biztonsági játék volt, már egyáltalán nem mutatott kontinuitást nemcsak az RJ féle Az utolsó Jedikkel, de még az ugyanúgy Abrams által rendezett Az ébredő Erővel sem. A fanatikusokat bár bőven kiszolgálta A Skywalker kora című záróepizód, a rajongók nem kértek a nagyjából két órás és kreatív ötleteket szinte teljesen nélkülöző bocsánatkérésből.
2. A karakterek helytelen használata
Bár az új trilógia igyekezett a nosztalgiafaktort kiaknázni, amennyire csak lehetett, hozott azért be bőven új karaktereket is. Poe, az Ellenállás tökös pilótája először Az ébredő Erőben egy fiatal Han Solora emlékeztetett, vagány fickó volt, Oscar Isaac pedig hiba nélkül hozta azt, amit rábíztak. Utána a karaktert rituálisan meggyilkolták, a szerepe inkább a felesleges pattogásban merült ki, mindaddig, amíg Leia kispadra nem ültette. A John Boyega által képernyőre vitt Finn a kilencedik epizódban még mutatott némi fantáziát és reformként hatott a csapatban egy dezertált katona, de Az utolsó Jedikben olyan szinten feleslegessé vált a karaktere, hogy A Skywalker korára már Erő-érzékeny mivolta ellenére sem érdekelt majdhogynem senkit.
Ackbar admirális kritikán aluli halált kapott, két kedvenc droidunk pedig alig jutott szerephez, C-3PO volt az aki kicsit tündökölhetett az utolsó etapban. BB-8 azonban indokolatlanul túl lett tolva és ez nem a multifunkcionalitásában mutatkozott meg, ugyanis abban R2-D2 is remekelt anno. BB-8 azonban sok jelenetben nagyobb veszélyt jelentett az Első Rendre, mint anno Hitler Európára nézve, ez pedig nem menővé, hanem leginkább komikussá, hiteltelenné tette focilabda alakú robotunkat.
A protagonista, Rey túltolt erejére nem térnék ki most, ugyanis ezt ha nem is magyarázza meg maradéktalanul, de igazolja valamennyire a származása. Palpatine unokájaként sokkal gyengébb az ember nem lehet, figyelembe véve, hogy az őskövület volt az egyik leghatalmasabb Erő-használó úgy a Legendákban, mint a Kánonban.
3. Katasztrofális koreográfia
Vannak akik világjárványokat tagadnak el, vannak akik a Föld geoid mivoltát, de azt már a legfanatikusabb réteg sem tudja cáfolni, hogy az új trilógia fénykardpárbajai förtelmesen lettek kivitelezve. Skywalker-lázas gyerekkorunkban csépeltük egymást hasonlóképpen botokkal, mint ahogy itt azt hivatásos színészek tették és sajnálatos módon minket még csak nem is fizettek ezért. Nehéz elhinnem, hogy bárki vívásra tanította volna Adam Drivert vagy Daisy Ridleyt, pedig rengeteg videó van fent erről Youtubeon. Lehet, hogy az előzménytrilógiában sokszor feleslegesen ugráltak és annyit propellereztek, hogy azt még egy Apache helikopter is irigykedve nézné, de ott legalább stílusosnak hatott az egész és az aláfestő zene által ezen jelenetek csak még epikusabbá váltak. Esélyes, hogy valami újat akartak megmutatni a Rey-trilógiában, de visszájára sült el a dolog: a végső párbaj Rey és Kylo között olyannyira kiábrándító volt, hogy azóta sem tudom újranézni azt a jelenetet.
Pozitívumok
- Képi és hangi világ
Az utóbbi években párját ritkítja az igazán csúnya film, főleg ha irdatlan mennyiségű pénzből készül az. Disney jóvoltából a Lucasfilm konkrétan égetheti a pénzt, annyival rendelkezik, de tagadhatatlan, hogy filmes téren bölcsen fektetik be a lóvét. Az új trilógia három filmje a legszebb élőszereplős Csillagok Háborúja produktum és megkockáztatom, hogy a sok savazás és több helyen pontatlan forgatókönyv ellenére is Az utolsó Jedik a legjobban vágott és legszebb színekkel operáló Star Wars alkotás.
Az új trilógia egyszerre tért vissza az alapokhoz és próbált modernizálódni, tökéletes összhangban használva a CGI-os vizuális effekteket és a felállított díszleteket, valamint jelmezeket.
A zene pedig magáért beszél. Rey és Kylo Ren egyéni aláfestő zenéje csodálatos és személyes kedvenceim közé tartoznak, tökéletesen passzolnak ezen karakterek személyiségéhez. Szerény véleményem szerint nagy többségében méltó zenét komponáltak az új trilógiának, ez a legerősebb és legkevésbé támadható pontja ezen filmeknek.
2. Régi protagonisták tiszteletben tartása
Bár ezzel sokan nem értenének egyet, de szerintem régi karaktereket helyesen használták. A Harrison Ford által megformált Han Solo semmit nem vesztett karizmájából, sőtmitöbb saját hátán vitte el Az Ébredő erőt. Szerepe a Skywalker korában is érzelmesre sikeredett, talán az egyik legjobb jelenete volt a filmnek. Leia Organa Solo olyannyira szarkasztikus volt, mint a színésznő Carrie Fisher, akinek a viszonylag fiatalon való eltávozása végre egyesítette a két tengelyt a Star Warsot fogyasztók között: halála megrengette a teljes Csillagok Háborúja társadalmat. Azt, hogy a Lucasfilm bizony nem olyan szőrösszívű a Disney égisze alatt, mint azt sokan állítják, mi sem bizonyítja jobban, hogy Carrie megmaradt jeleneteit az utolsó filmhez igazították, ahelyett, hogy két mondattal kiírták volna kedvenc hercegnőnket.
Személy szerint én elégedett vagyok azzal is, ahogyan a remete Luke Skywalkerrel bántak, szerintem a fénykard hátra dobása nem a rajongók szembeköpése volt, hanem a jediséggel való felszámolás tökéletes szimbóluma és az Erő-kivetítés körülményes képessége megmutatta, hogy Luke talán az egyik leghatalmasabb Erő-használó lett galaxis szinten.
Ami talán a legjobban tetszett velük kapcsolatban, hogy úgy Mark Hamill, mint Carrie Fisher sok jelenetben teljesen magát adhatta a képernyőn, a humorukat, személyiségüket jobban belevihették a karaktereikbe, mint azelőtt bármikor. Túlzás nélkül állítom azt, hogy előbbi talán életében nem alakított ekkorát, mint Az utolsó Jedikben.
3. Rengeteg új faj és helyszín
A Takodana olyannyira ötletes bolygó volt, hogy az ember késztetést érzett, hogy meglátogassa, mégha erre nincs is sajnos lehetőség. Az Ahch-To a bosszantó porg-apokalipszis ellenére is jól nézett ki, a Pasaana és Jakku pedig bőven érzékeltették, hogy nem csak a Tatuinon van sivatagi élet.
Ami pedig a faji megjelenést illeti, bár történet szempontjából Maz Kanatán kívül egy új, az embertől eltérő csoportba tartozó képviselő sem ütötte meg a mércét, de kinézetükben rendkívüliek és méltán realisztikusok voltak. A harcsafejű abednedo, a csillámróka vulptex vagy a Crolute, mely faj jeletlen képviselője Unkar Plutt, mind ötletes dizájnnal rendelkeznek. Ez utóbbi megérdemel úgy... hmm.. fél fejadagot.
4. Kylo Ren
Han Solo és Leia Organa egy szem fia a Star Wars univerzum egyik legkomplexebb karakterévé avanzsált elő. Vívódása a jó és rossz oldal között cseppet sem hatott erőltetettnek, az sequeltrilógia vele bánt a legeslegjobban az összes új és retro karakter közül. Bár először hisztinek tűnhetett sokak számára a hirtelen hozzáállása - beismerem, én is ezen tábor tagjai közé tartoztam - de utólagosan értelmet nyert minden. Az apja pilótáskodott, csavargó természetéből kiindulva nehezen tudott egyhelyben ülni és édesanyja bár érthető okokból, de inkább az Új Köztársaságra fordította a figyelmét. Nagybátyja, Luke Skywalker a fiúban látott sötétségre helytelenül reagált, unokaöccse életére tört. Világos tehát, hogy miért sodródott Snoke kezei közé a fiú és miért rajongott annyira a Galaxist egykor terrorban tartó, Darth Vaderért.
A legnagyobb karakterfejlődése azonban ezután következett: maszkját eldobva és mesterét trükkösen megölve az Első Rend Legfőbb Vezérévé kiáltotta ki magát. Jelenetei az apjával érzelmesre sikeredtek és Han Solo mindkét esetben segített fiának tovább lépni: először a hányattatott sorsú fiú megszabadult Ben Solo identitásától majd egy hasonló beszélgetés alkalmával visszaszerezte azt. A furcsán romantikus szál közte és Rey között szerintem nagyszerűen lett megvalósítva, szinte szikrázott a levegő Adam és Daisy között. Az, hogy diádok voltak az Erőben egy frappáns innováció volt, barlangos jelenetük pedig toplistás rész nemcsak az új trilógiában, de az egész Csillagok Háborúját nézve.
A karakter lezárása forgatókönyv szempontjából egy kicsit elcsépelt lett, a csókos jelenetet pedig sokkal jobban is meglehetett volna írni. Azonban már akkor érződött, hogy Kylo ismét a fény felé veszi az irányt, amikor először megláttuk és nemigen volt kérdés az sem, hogy antihősünk milyen konklúziót nyer a legvégén. Ha nem is hiánytalanul, de elégedett vagyok azzal, ahogy a szereplővel bántak és Adam Driver castingolása pedig egyértelműen a legjobb új trilógiához fűződő döntése volt a Lucasfilmnek.
Következtetés
Bár nekem sem szívem csücske az új trilógia, nem tudom elvitatni azt, hogy bőven rendelkezik emlékezetes momentumokkal és előnyeinek hála nem letargikusan rossz, de az erős közepes mércét megütő lezárása volt ez a Skywalker-sagának. Ecsetelhettem volna azt, hogy mennyire örülök, hogy ezúttal női főszereplőt láthatunk a vásznon, ami valóban így is van: egy kezemen megszámolom, hogy hány erős női karaktert hozott, úgy az eredeti, mint az előzmény trilógia, így nem bántam, hogy központi szerepbe Reyt állították. A történetbeli inkonzisztenciákra sem tértem ki különösebben, arra ott vannak direkt erre tárgyalt videók, cikkek.
Én személy szerint kíváncsi vagyok, hogy merre viszik tovább ezt a szálat. Az alkotók, a Lucasfilm és a Disney is tudták, hogy ez az irány rossz, ugyanis A Skywalker kora c. film egy rajongóknak címzett bocsánatkérés lett és az azt követő korszakról nagyjából semmit nem tudunk. Így bizakodva állok egy esetleges folytatás előtt, és remélem, hogy a Lucasfilm ezúttal tanulva a hibáiból, egy koherensebb történetet fog az asztalra tenni.
Köszönöm mindenkinek, aki ezt elolvasta és nem borult ki túlságosan.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése